Mindenféle gondolatok, néha csak úgy, néha csakis, néha csakazértis...
Lepketetem fekszik az ablakszárnyak között, Barna éjjeli lepke élettelen teste. Körötte fura, zsemleszín por. Átlátni rajt’ egy csíkban, mit szorgos hangyák rágtak a testén, De sértetlenek még szárnyai, mikkel átrepült a halálba egy estén.