Mai rohanó világunkban néha úgy kezelgetjük emberi kapcsolatainkat, mint egy állandó stand-by üzemmódba helyezett színestévét. Ha kedvünk van „bekapcsoljuk” a másikat, de ha úgy adja a hangulat, távirányítónk gombjai segítségével átváltunk egy másik „csatornára”. Sőt ki is kapcsolhatjuk a „színestévénket”, ha elálmosodtunk, vagy már nagyon unjuk a váltogatást, és valami egészen mást akarunk csinálni. Megtehetjük ezt akár „műsor” közben is, hisz csak egy gombnyomás az egész, még a kényelmünket sem kell feladnunk. Válogatunk, váltogatunk hát: az egyik „csatornán” szerelmi szappanopera megy, a másikon pszichológiai beszélgető-műsor, a harmadikon tudományos-ismeretterjesztő sorozat, a negyediken zenés-táncos összeállítás, az ötödiken pletykashow, a hatodikon gyereknevelési tanácsadás, a hetediken főzőcske, a nyolcadikon természetfilm, a kilencediken pornó (olykor soft, olykor hard), a tizediken kvízműsor, és sorolhatnánk. Még sok-sok más „adó” is állhat rendelkezésünkre, attól függően, hogy hányat programoztunk be, mennyire voltunk „igényesek” az „adók” széles tárháza közötti válogatás során. Azért néha kellemetlen meglepetésben lehet részünk, legyünk elővigyázatosak! Például okozhat ilyet az „adó” előre be nem jelentett műsorváltozása, vagy a műsorstruktúra átalakítása, de előfordulhatnak apróbb, szinte jelentéktelen változtatások is, amelyek szintén ugyanezt a hatást válthatják ki. Mondjuk a pszichológiai beszélgető-műsorban a megszokott kedves, máskor oly megértő tanács”adó” épp „csernusi”-stílusra vált át. Ilyenkor bizony, nem azt kapjuk, amire vártunk. S értetlenül nézünk magunk elé, hogy lehet, hogy nem a megszokott „műsor” megy? Nem értjük, hiszen mi csak ugyanazt tettük, mint eddig bármikor, átkapcsoltunk erre az „adó”-ra, amíg egy adott másikon reklámot adnak, műsorszünet van, vagy épp nem érdekel annyira minket az ottani műsor, és most ehhez lett volna kedvünk éppen, de nagyon. Töprengünk pár percig, vajon mi történhetett? Nagyon nem mélyedünk azért bele, hiszen máris nyomhatjuk a gombot, és választhatunk egy másik, a korábban megszokott minőséget nyújtó műsort. Lehet, hogy nem is kapcsolunk vissza a későbbiekben arra az „adó”-ra, bár lehet, hogy finomhangolással lehetne javítani az összhangot, de mi talán erre már nem vesztegetjük az időt. Minek is? Jönnek új „adók”, az új „műsorok”, sőt az még jobb, amikor az általunk igényelt „műsornak” megtaláljuk az érdekesebb, kedvünket, igényeinket jobban szolgáló változatát, amelyiknek mondjuk még a díszlete is jobban tetszik. Olyan egyszerű és kényelmes az egész. Csak egy gombnyomás.