Beszélgetek a barátosnémmal tételekről, vizsgáztatók cseles kérdéseiről. Fejtegetünk. Felmerül egy téma, nem ért valamit. Erre én elmagyarázom neki, kicsit megtűzdelve l*fasz, f*szom, és hasonló közhelyekkel. Azonban a szép, pontos, terminus technicusos mondat nem akar összeállni. Vihogunk. Kérdezem, most aztán mif*szt röhögsz. Semmi csak beugrott, hogy ülsz a vizsgán és így mondod el. NA EZ AZ! Ugyanis kb. ez szokott történni, na azért nem a feleletnél (bár lehet, hogy ki kéne próáblni), hanem a tételkidolgozásnál. Ülök, jönnek a szakkifejezések nélküli sípszóval teletűzdelt mondatok, de az Istennek se akar összeállni a jogszabályszöveg. Vihogunk. Na látod, mondja, azért van ez így, mert Te érted, és nem a törvényt tanulod szó szerint, hanem megérted. Ekkor pattant ki az axióma értékű megállapítás agyacskámból: Azért nem tudom elmondani, mert értem! :-D
Na ettől baromira megnyugodtam. ...ehehhe persze...
