Röviden: nagy élmény volt.
Hosszan: Jó érzés volt ott lenni a koncerten. Utazni a zenével. 2 és fél óra élmény. "Jártam" Irakban, az afrikai sivatagban, Spanyolországban, Törökországban, és közben itt voltam kis Hazánkban. Éreztem a napfény melegét, a szél simogatását az arcomon, az "ős világlélek" érintését a lelkemen. Nem vagyok zenei műértő, szakmailag fogalmam nincs a zenéről. Viszont magával tud ragadni, s nekem ez bőven elég, ahhoz, hogy eldöntsem, hogy amit hallok, az tetszik-e vagy sem. A jó zene számomra az, ami felold, kikapcsol a hétköznapok nyűgjéből. Ebben a zenében az volt a nagyszerű, hogy egy ősi hangszer, ezer éves dallamok, újjáélednek egy őstehetség előadásában. A koncert egy történet is volt egyben, népek zenéjének a találkozása. Megmutatta, hogyan hatnak a zenei kultúrák egymásra, és hogy ebből hogyan alakul valami új, egy új alkotás. Ha úgy tetszik egy új zenei világ. Ősi dallamok, ősi hangszer, fiatal előadók, zenei játékosság. Volt egy improvizációs rész, amiben megmutatkozott az alkotás nagyszerűsége. Ez a nagyszerűség az egyszerűségben rejlett, a játék, a játékosság egyszerűségében. Szeretem amikor a tehetség a természetességben, a játék örömében mutatja meg magát. A tehetség önmagában kevés, tudni kell kapcsolódni a befogadóhoz, a közönséghez. Omar Bashir nagyon tudja ezt, és a koncerttermet át tudta változtatni. Egy kis klubbá, egy tájjá (hol sivatag, hol oázis, hol tisztás), egy szűk sikátorrá, táncmulatsággá, emberektől nyüzsgő térré. Jó volt "utazni" Vele, Velük. Szép volt.
Omar Bashir nem "csupán" nagy művész, Mesélő is, a zene nyelvén mesél Ő.
