The Fifth Element

"Úgy seggbe rúglak, hogy az anyád picsájába esel!" ez a mondat a Szabad ötletek jegyzékéből valósi. A hét folyamán többször előjött e fordulat gondolatimban.  Nem tudom, hogy a megvalósításig el fogok-e tántorogni. De úúúúúgy, de úúúúgy megtenném néha...

terméke, munkahelyi ártalomból kifolyólag :-) kooperációban Kori és Terka, azaz mink.

A levelet akkor szüreteltem, amikor kollegák frusztrálásán túl, hirtelen énekelni akartam, a folyosói díszt képező műnövényt használva mikrofonként. És akkor leesett... bevittem Korinak és mondám: Levelet kaptál! Kósza vihogásunk egybefonódva dagadt röhögéssé. Kisvártatva megérkezett a kompozíció az Ő betűjeitől ékesen. És lőn... Azúr esztendő 2008. szeptember 23-dik napján, mintfent.

 

 

 

 

Na úgy tűnik, mintha az iskolakezdés együtt járna a munkavágy éledésével, és főként a csengőnyomogatási kedv, és a telefonálgatási kényszer fokozódásával. Fáj a vállam, nyilallik is, a kis szenya.

Ma már vót egy beszólás nekemnek, visszavágtam, mint a piha! :-) Nehogymá úgy legyen... Nekem ki nem voltam szabinnő e nyáron, csak uszkve 2 napig, nincs ehhez idegem... megkülönbeniskikéremmagamnak...

Lepketetem fekszik az ablakszárnyak között,

Barna éjjeli lepke élettelen teste. Körötte fura, zsemleszín por.

Átlátni rajt’ egy csíkban, mit szorgos hangyák rágtak a testén,

De sértetlenek még szárnyai, mikkel átrepült a halálba egy estén.

 

 

Mai rohanó világunkban néha úgy kezelgetjük emberi kapcsolatainkat, mint egy állandó stand-by üzemmódba helyezett színestévét. Ha kedvünk van „bekapcsoljuk” a másikat, de ha úgy adja a hangulat, távirányítónk gombjai segítségével átváltunk egy másik „csatornára”. Sőt ki is kapcsolhatjuk a „színestévénket”, ha elálmosodtunk, vagy már nagyon unjuk a váltogatást, és valami egészen mást akarunk csinálni. Megtehetjük ezt akár „műsor” közben is, hisz csak egy gombnyomás az egész, még a kényelmünket sem kell feladnunk. Válogatunk, váltogatunk hát: az egyik „csatornán” szerelmi szappanopera megy, a másikon pszichológiai beszélgető-műsor, a harmadikon tudományos-ismeretterjesztő sorozat, a negyediken zenés-táncos összeállítás, az ötödiken pletykashow, a hatodikon gyereknevelési tanácsadás, a hetediken főzőcske, a nyolcadikon természetfilm, a kilencediken pornó (olykor soft, olykor hard), a tizediken kvízműsor, és  sorolhatnánk. Még sok-sok más „adó” is állhat rendelkezésünkre, attól függően, hogy hányat programoztunk be, mennyire voltunk „igényesek” az „adók” széles tárháza közötti válogatás során. Azért néha kellemetlen meglepetésben lehet részünk, legyünk elővigyázatosak! Például okozhat ilyet az „adó” előre be nem jelentett műsorváltozása, vagy a műsorstruktúra átalakítása, de előfordulhatnak apróbb, szinte jelentéktelen változtatások is, amelyek szintén ugyanezt a hatást válthatják ki. Mondjuk a pszichológiai beszélgető-műsorban a megszokott kedves, máskor oly megértő tanács”adó” épp „csernusi”-stílusra vált át. Ilyenkor bizony, nem azt kapjuk, amire vártunk. S értetlenül nézünk magunk elé, hogy lehet, hogy nem a megszokott „műsor” megy? Nem értjük, hiszen mi csak ugyanazt tettük, mint eddig bármikor, átkapcsoltunk erre az „adó”-ra, amíg egy adott másikon reklámot adnak, műsorszünet van, vagy épp nem érdekel annyira minket az ottani műsor, és most ehhez lett volna kedvünk éppen, de nagyon. Töprengünk pár percig, vajon mi történhetett? Nagyon nem mélyedünk azért bele, hiszen máris nyomhatjuk a gombot, és választhatunk egy másik, a korábban megszokott minőséget nyújtó műsort. Lehet, hogy nem is kapcsolunk vissza a későbbiekben arra az „adó”-ra, bár lehet, hogy finomhangolással lehetne javítani az összhangot, de mi talán erre már nem vesztegetjük az időt. Minek is? Jönnek új „adók”, az új „műsorok”, sőt az még jobb, amikor az általunk igényelt „műsornak” megtaláljuk az érdekesebb, kedvünket, igényeinket jobban szolgáló változatát, amelyiknek mondjuk még a díszlete is jobban tetszik. Olyan egyszerű és kényelmes az egész. Csak egy gombnyomás.

 

A díszkút és a bevásárlókocsi jól megférnek egymás mellett az Andrássy úti ház szépen felújított udvarán. A díszkút már régóta dísziti az udvart, a bevásárlókocsi nem régen rontja az összhangot.  A kapualj felújítás alatt, valószínűleg a munkálatok hasznos kelléke a bevásárlókocsi. Válogatott ételek, finom borok, intim betétek, pelenkák, mosószerek, nulla kalóriás finomságok, túinvan samponok helyett festőkellékeket,  munkásruhákat, állványdarabokat fogad magába, s szállít könnyedén. Erős, festékfoltos munkáskezek tolják, s engedelmesen halad a számára kijelölt úton. Most ott pihen üresen a több mint száz éves, nemrég felújított díszkút mellett. Odaállították. A díszkút is pihen, nem működik most. A medencéje alján csillog némi zavaros víz. Zavaros víz, zavaros helyzet. A díszkút tervezője soha nem álmodta voltna, hogy egy acélhuzalokból készült bevásárlókocsi fog a kútja előtt állni. Embereket képzelt oda, egy lakóház udvarán, amint kezükkel belenyúlnak a vízsugárba, isznak a kút adományából, hallgatják a megnyugtató csobogást. A másik tervező sem egy belvárosi házudvarba szánta a célirányosan bevásárláshoz szánt kocsiszerkezetet. A prototípust nem ilyen környezetben ábrázolta a látványterven, hanem vásárlókkal teli szupermarketet, árukkal telizsúfolt polcokat rajzolt köré. A kút egyedi darab, fura állatfej száján folyik kifelé a víz a medencébe, már amikor folyik. A bevásárló kocsi ipari tömegtermék és randa, bár annak a célnak, amire tervezték, tökéletesen megfelel. Egyedivé csupán a színes reklámcsík teszi. Innen nézve a múlt század és a jelen. Onnan nézve a jelen és a távoli, modern, csillagok közé kúszó jövő. Az emeletről nézve egy díszkút és egy bevásárlókocsi, másképp nézve a díszkút és a bevásárlókocsi. Érdekes látvány. Megmutatom.

1. Holnap reggel 8-tól délutánig jelentős zajjal járó villanyszerelési munkálatokat fognak folytatni a felettem lakónál. Ez dupla azbeszt, mert egyrészről lőttek az éjjel tanul-nappal alszik módszeremnek egy napra, mégpedig a finisben. Másrészről a zaj nyilvánvalóan támogatólag fog hatni enyhén zilált koncentrációs készségemre. Ettől pedig nyilvánvalóan nem leszek ideges, és még jobban fogok koncentrálni.

2. Meleg van. Ettől olvadok. Mindenfele szanaszét. Marad is a kánikula legalább még egy hétig. Codálatosssssz! Az is jó hír, hogy most viszont jön egy kis hidegfront, holnapra lehűlünk, de aztán jön a meleg gyorsan vissza. Juhéjjj! Két frontos harcom is lesz tehát, miután nem bírom az időjárásváltozást. Nyifinyafi...

3. Véletlenül megnéztem egy hírműsort. Direkt kerülöm mostanában a politika nevű cirkuszt, s biza okosan teszem (csömör és kiábrándultság okán, ez a kézenfekvő megoldás). Mindemellett felkaptam a fejem egy-két mutatványra, amelyet tisztelt megélhetési politikusaink adnak elő.

A szadesz egyik embere azt mondta, hogy meg kellene buktatni a kormányt. Aha... Amikor a népszavazás utáni helyzetben „kiugrottak” a koalícióból, kétféleképpen értékeltem a helyzetet. Elsőre azt gondoltam, bravó, vállalták a felelősséget az elbukott egészségügyi reformért, második gondolatom viszont az volt, hogy menekülnek a süllyedő hajóról. A mai bölcs megnyilvánulás inkább az utóbbit látszik erősíteni.

Az eü. reformot taglaló riportműsornál ki is kapcsoltam a tévét. Jönnek ezzel a kétszintű biztosítási rendszerrel... Gyerekek, most szólok, hogy nálunk nem fog menni a dolog. Mégpedig azért nem, mert a tb- és nyögdíj-járulékra szükség van az államkassza fedezethiányának pótlására (ha még nem vette volna észre valaki...). Nem fura, hogy pl. az új Gt. behozta azt az újítást, hogy a vezető tisztségviselők nem állhatnak munkaviszonyban a gazdasági társasággal, majd mindez fél év múlva visszacsinálódott? (A korábbi bírói gyakorlat szerint egyébként nem állhat munkaviszonyban a vezető tisztségviselő, ennek okán került be az új Gt.-be a rendelkezés, de most törvényi erővel megalkották az ítélkezési gyakorlat ellenes szabályozást.Vajh miért? Egyáltalán, hogy jön ez ide?! Nagyon egyszerű kérem, kiknek van ma Magyarországon bejelentett magas átlagfizetése? Na kinek? Na ugye, egyszerű ez...) Azt külön kérném, hogy ne áltassák már a népet azzal, hogy a magánbiztosítók azonnal megoldják a helyzetet. Ez egy folyamat lenne, mégpedig legalább 5 évig tartó folyamat. Ezalatt meg kellene alkotni egy olyan adó- és járulékfizetési rendszert, ahol nem érdeke a munkáltatónak és a munkavállalónak a bérjövedelem eltitkolása. S ennek azért mégsem az lenne a módja, hogy a minimálbér utáni adó-és járulékfizetés teljesítése jelenti azt a küszöböt, ami legalizálja magát a szürkegazdaságot. Ki lesz az a marha, aki az eltitkolt jövedelméből jó magas összegű biztosításokat fog kötni? Arról nem is beszélve, hogy ismerve a magyar valóságot, vajon mi lesz a biztosíték arra, hogy ezek a magánbiztosítók azon túl is működni fognak, hogy beszedik a biztosítási díjakat? Mellékesen megjegyzendő, hogy a regnáló kormány is rájött, hogy ha kiesik a költségvetésnek ezen bevételi forrása, az igen kellemetlen következményekkel fog járni. Azért mindennap rágják ezt a csontocskát a médiában, témának jó, csak megoldásnak nem. Fogalommagyarázat: ami itt jelenleg folyik az nem egészségügyi reform, hanem nagy értékű, állami tulajdonú ingatlanok kiürítése.

A Magyar Gárda körüli felhajtással pedig nem is tudok mit kezdeni. Csak legyintettem egyet. Orbán Viktort nem értem néha – csalódás –. Mi ez a pofozkodás? Vona meg kikéri magának... Vicc az egész, s ezt én kikérem magamnak.

4. Obama összekeverte Auschwitzot Buchenwald-dal. No komment...

5. Megyek vissza tanulni, mert muszáj, s ez a legrémesebb...

 

Legszívesebben bújnék vissza az ágyamba a párnák és álmok közé. Olyan jó ott. Védve érzem magam. De nem lehet. Nem ám Futyuri, me lesz nagy bukta és önmarcang. Legalább az önmarcangot spórold meg! Haha...

 

Tegnap volt Háni. Mókás, megint ráérzett lelkem  nyafogására... Rosszalkodtunk, vihogtam, mint egy lökött. Hogy a bánatba lehet, hogy valahogy úgy érzem, energiát kapok Tőle, Hisz sosem láttam az életben. Kamerán már párszor igen, de az más. Nagyon más, ezt tapasztalatból tudom. Nézek egy monitort, a megjelenő mondatait és úgy vigyorgok mintha itt ülne velem szemben. S ha a realitások talaján állva nézegélek szerte, valószínűleg nem is fogunk mi találkozni. No hát akkor hagyjuk a realitásokat a francba, és álmodjunk ébren... két virtuális Háni... két nagyon különböző világból, és mégis tudnak valamit adni egymásnak, amit talán csak egymásnak tudnak adni, és amit talán csak egymástól tudnak kapni.

 

Tegnap találtam Evanescence számokat a gépemen. Fura, de fogalmam sincs, hogy került rá.... aztán töltikéztem hozzá párat. Hallgatom hát most kicist a tanuláshoz. Letét és különös nemei stb... Általánosságban, különös. :-DDDD Na most vihogok, de tudom is, hogy min....

 

Lehet, hogy Háni ma is leszen. :-)

Beszélgetek a barátosnémmal tételekről, vizsgáztatók cseles kérdéseiről. Fejtegetünk. Felmerül egy téma, nem ért valamit. Erre én elmagyarázom neki, kicsit megtűzdelve l*fasz, f*szom, és hasonló közhelyekkel. Azonban a szép, pontos, terminus technicusos mondat nem akar összeállni. Vihogunk. Kérdezem, most aztán mif*szt röhögsz. Semmi csak beugrott, hogy ülsz a vizsgán és így mondod el. NA EZ AZ! Ugyanis kb. ez szokott történni, na azért nem a feleletnél (bár lehet, hogy ki kéne próáblni), hanem a tételkidolgozásnál. Ülök, jönnek a szakkifejezések nélküli sípszóval teletűzdelt mondatok, de az Istennek se akar összeállni a jogszabályszöveg. Vihogunk. Na látod, mondja, azért van ez így, mert Te érted, és nem a törvényt tanulod szó szerint, hanem megérted. Ekkor pattant ki az axióma értékű megállapítás agyacskámból: Azért nem tudom elmondani, mert értem! :-D

 

Na ettől baromira megnyugodtam. ...ehehhe persze...

megjegyzem és rögzítem, hogy az állapotomról (pulzusilag főleg) beszámoltam 3 embernek sms-ben. 1 reagálta le. Tanulságos, roppant tanulságos. Mint ahogy az is, hogy érdekes módon ma működik a net, mint állat. Lehet, hogy a szolgáltató foglalkozott a morgásommal, és a kikérem magamnak ezt az elbánást velem nyomatékosítás megtette a hatását... eheheh.

 

 

több szempontból is ha írok ide, az egyik az, hogy tök jól kibeszélem magam, elsősorban magamnak. Nem kávéházi szeglet. Egy túróst nekem most kávéház. A másik az, hogy legalább le tudom követni, hogy mikor kevertem ki az alvás csúsztatásokkal magamnak egy plusz fél napot. Amelyet aztán hirtelen elveszték. Vicces. Most próbálok pörögni. Jól felcsesztem az agyam ma. Pusztán segítséget kértem egy-két nem értett tételhez olyanoktól, akik már diplomával bírnak + noszogattak :-). Tosztak segíteni. Leráztak. Úgy felment a vérnyomásom, meg a pulzusom, hogy ihaj. Az előbb megláttam egy már olvasott tételt, fingom nincs... kényszeredetten kezdek vihogni lassan. Erőből próbálom megoldani, lehet, hogy ez rossz hozzáállás, most megpróbálom agyból :-D, le kéne tudni lazulni. Egy pozitívum azért van: úgy döntöttem, hogy csak magamnak tartozom elszámolással. Azt hiszem, amit bírok megteszem, aztán senkineksemmiköze.

tegnap végleg. Ma írom ezt, miután végigaludtam a délutánt, és késő estémen megvolt a a mostanában szokásosnak mondható lelkifröccsölés. Azért éjfél körül csak nekiveselkedtem újra a tanulásnak nevezett kényszercselekvésemnek. Újra- és újra átdolgozom a tanulási koncepciót, de már-már kezdem feladni. Márpedig ezt nem tehetem meg, mondom - írom - magamnak. Még 12 nap. 12 dühös ember helyett :-), 12 nap. Bízom benned,  mondta este A. Hát ez az, hogy én nem bízom lassan magamban, mondtam én. Igen ez a kérdés, azt hiszem, és ezen áll sok minden. Bíznom kell magamban, mert anélkül hiába ülök itt az anyag felett. Anyagtalanul lebegve.

Nem adom fel, míg egy darabban látsz... több darabban ritka hülyén fogok kinézni... szóval nem kéne még feladni.

Az a vicc, hogy ezt az egészet elvileg nem is írhatnám ide, mert a telefonszolgáltatóm egyirányúsította a vonalas telefonom, és így gyakorlatilag lőttek az asdl-nek, és a netnek. Valahogy most mégis felengedett a háló. Szóval mondhatni hálóba kerültem. Gyors klikk mielőtt megszakadok. Megyek vissza a dolgomra...

 

a szeren..., jelesül a neten, már egy órája. Közben tudom az eszemmel, hogy nagyon el kéne már kezdenik tanulni, mert ma még nem haladtam semmit. Küzdök az elemekkel. Mindjárt itt a felkészülési idő fele. Mégy nem jutottam végig a tételeken. Viszont olyan baromi fáradt vagyok, hogy ej. Mindez miért? Csak azért is, vagy azért, a "csak" kizárt. Ennyi önismeretem van. Mi végre? Hogy végre vége legyen már. Talán igen, talán ez az amiért küzdök itt. Befejezni valamit, amiért keményen dolgoztam, aztán az akkor adott időben nem ment, és én hagytam, azaz elhagytam (magam). Bizonyítani kell tudnom magamnak, hogy össze tudom szedni magam. (Kell?, hmmm....) Csak magam vagyok magammal szemben. A külvilág nem nagyon jöhet be én és én közém most. Néha próbálkozik ugyan, de az olyan szinten energiaszívó, hogy érzem, nem szabad beengedni. No tehát, akkor nincs más hátra mint előre. Lehet, hogy aludni kéne egy nagyot, és csak utána... Ja, de akkor majd jön a lelkifurdalás. Jó, akkor ezt megbeszéltük. :-) Nagy levegő, és belevetem magam a "tudás forrásába". Juhéjj.

Röviden: nagy élmény volt.

 

Hosszan: Jó érzés volt ott lenni a koncerten. Utazni a zenével. 2 és fél óra élmény. "Jártam" Irakban, az afrikai sivatagban, Spanyolországban, Törökországban, és közben itt voltam kis Hazánkban. Éreztem a napfény melegét, a szél simogatását az arcomon, az "ős világlélek" érintését a lelkemen. Nem vagyok zenei műértő, szakmailag fogalmam nincs a zenéről. Viszont magával tud ragadni, s nekem ez bőven elég, ahhoz, hogy eldöntsem, hogy amit hallok, az tetszik-e vagy sem. A jó zene számomra az, ami felold, kikapcsol a hétköznapok nyűgjéből. Ebben a zenében az volt a nagyszerű, hogy egy ősi hangszer, ezer éves dallamok, újjáélednek egy őstehetség előadásában. A koncert egy történet is volt egyben, népek zenéjének a találkozása. Megmutatta, hogyan hatnak a zenei kultúrák egymásra, és hogy ebből hogyan alakul valami új, egy új alkotás. Ha úgy tetszik egy új zenei világ.  Ősi dallamok, ősi hangszer, fiatal előadók, zenei játékosság. Volt egy improvizációs rész, amiben megmutatkozott az alkotás nagyszerűsége. Ez a nagyszerűség az egyszerűségben rejlett, a játék, a játékosság egyszerűségében. Szeretem amikor a tehetség a természetességben, a játék örömében mutatja meg magát. A tehetség önmagában kevés, tudni kell kapcsolódni a befogadóhoz, a közönséghez. Omar Bashir nagyon tudja ezt, és a koncerttermet át tudta változtatni. Egy kis klubbá,  egy tájjá (hol sivatag, hol oázis, hol tisztás), egy szűk sikátorrá, táncmulatsággá, emberektől nyüzsgő térré. Jó volt "utazni" Vele, Velük. Szép volt.

Omar Bashir nem "csupán" nagy művész, Mesélő is, a zene nyelvén mesél Ő.

elég érdekesen telnek a napok. Éjjel tanulok, nappal nagyrészt alszom. Néha nem tudom milyen nap is van. Az éjszaka csendje jótékonyan hat a tanulási morálomra, itt csücsülök szorgalmasan. Csak nagyon gyorsan múlik az idő. A múlt hét még ólomlábakon sétált, de ez a mostani szinte futkos, mint a hátamon a hideg, ahogy a vizsga eszembe jut. Tegnap álmodtam is valami baromságot róla. (mintha a vizsgáztató hamarabb befejezte volna, mint sorra kerültem, de ilyen a valóságban ugye még véletlenül sem fordulhat elő.)

De minden nagyon jó lesz, és kész és kész. Megcsinálom. Pricpracpruc. :-)

Sokat bagózok, lehet, hogy inkább bagzani kék..., vagy ződ? :-)

 

Most egy kicsit visszatérnék az Empty walls c. Tankian nótára. Újra egy háborúellenes szám. Olvastam olyan kommentet a dalszöveghez, hogy a 9/11 okán iszlámellenes ez a szám, de ez nem így van szerintem. Erre leginkább a klip első 10 másodpercében látható jelenet enged következtetni, de véleményem szerint, az is inkább egy emlékeztetőnek szánt momentum, nem ez a szám tárgya, tehát nem a terrorizmus vagy a 9/11-i esemény. Maga a háborúk léte, és  az azokat kirobbantó, de mégis az üres falak mögül a mintegy "kivülálló megfigyelő" pozicióját elfoglaló kormányok (politikusok) abszurd helyzetét dolgozza fel. Akik mondhatni játszanak az emberekkel (akik ebbe a pozicióba juttatják őket), az emberi élettel. Ezt mutatja az is - szerintem - hogy a klipben óvodások háborúsdit játszanak, majd a klip végén egy valós katonai temetés részesei lesznek, mint nézők. Gyerekarcok az ablak mögött, akik szembesülnek azzal, mi lehet a következménye annak a játéknak, amit játszottak: a való világban, a valódi halál. Koporsó. (Don’t waste your time on coffins today...)

Tankian indított egyébként egy "mozgalmat" Elect the Dead - kissé rémítő - címmel, ez az album címe is. Nagy általánosságban annyit szűrtem le, hogy a mozgalom lényege az amerikai demokrácia megváltoztatása. A legmarkánsabb része a koncepciónak, hogy ha az adódat befizeted, akkor jogod van megkövetelni, hogy azt olyan célokra használják, amit magad szeretnél. A kormány, a kongresszus a választókért kell, hogy dolgozzon. Miután egy kapitalista társadalomról van szó főként a haszonszerzés a célja a társadalom működtetésének, és az anyagi haszon, a profit elérése a fő szempont. A haszon érdekében pedig itt-ott néha belefér egy "kis háborúsdi", hogy megszerezzék a hasznot hajtó javakat. Holott a "haszon" maga a polgár boldogsága, boldogulása, boldogulási lehetősége,  kiegyensúlyozott élete, kellene hogy legyen. A társadalom működésének ez az ősi célja. Nem pedig az, hogy a társadalom, mint egy profitra törekvő gépezet működjön. Másként fogalmazva, hogy a társadalmat működtető szervezet bizonyos érdekcsoportok kiszolgálójaként működjék, némi ellentételezés fejében persze. A honlapon felsorolja a legmagasabb profitot hozó tevékenységeket, mint fegyvergyártás, gyógyszeripar, olajkereskedelem, stb. Érdekes elgondolásai vannak a jóembernek, kiváncsi vagyok mi lesz ebből.

Van nekem egy parfümöm, ami tavaszillatú. Fújkálom magamra kedvderítőként manapság. A "svéd katalógusos" márka egyébként, olcsón is jutottam hozzá, akciós volt tavaly mikor megvettem. "Sap" = életerő. Nagy szükségem is van rá :-). Kérek még egy kis koncentrációs készséget a zuniverzumtól, mi kell még? Jó ez az eső ma, sétáltam is egy jót, el is áztam annak rendje és módja szerint. Következő nagyberuházásom egy olyan hiperszuper kabát lesz, ami vízálló-lélegző típus. Merthogy tulajdonképpen nagyon szeretek esőben sétálni. Abba az ócsított verzióba, ami van nekem, abba szabályszerűen belefülledek, és az borzasztóságosan fúj érzés.

Serj Tankian pedig nemvárt hatást gyakorol rám. :-) Érdekes ez az új Elect the Dead programja. Na majd még erről írok.

Miközben a tévéműsort keresgéltem, véletlenül akadtam rá a neten erre a névre, Ő a "lant hercege - Prince of Oud", és koncertje lesz - Omar Bashir Trió - jövő pénteken, Budapesten. Soha nem hallottam a zenéjét, elolvastam az ismertetőt, és vettem jegyet. Omar Bashir Magyarországon született 1970-ben, édesanyja magyar, édesapja, az iraki születésű Munir Bashir világhírű lantművész volt.  Pontosabban a világon elismerten a legjobb, "a lant királya". Omar 1991-ben tért vissza Magyarországra és elvégezte a Zeneakadémiát, előtte Irakban tanult. Az tett nagyon kíváncsivá, hogy a leírás szerint Omar az arab lantzenét ötvözi latin, magyar, török dallamokkal, egyféle arab flamencot játszik a trióval. Más felállásban jazz-el ötvözi az arab lantmuzsikát. Az azért furcsa nekem, hogy itt él - amikor nem koncertezik a világ minden részén Párizstól - Bagdadig - egy ilyen tehetség, aki félig magyar, és valahogy nincs akkora publicitása, mint pl. VV Anikónak, aki hol hozzátetet, hol elvetet a melléből, ennyi amit "tud". Hogy is van ez? Nem értem... Ez a fiatalember világhírű, és nem nagyon hallani róla. Lehet, hogy én vagyok tájékozatlan a magyar zenei életet illetően, de ennyire mégsem lehetek az... Érdekes az is, hogy a neten talált régebbi újságcikkekben valahogy így fogalmaznak: iraki lantzene Magyarországon...

Omad Bashir honlapja: www.omarbashir.hu ("hu", nem "com"!...) 

Találtam zenét is, azt hiszem nem fogok csalódni a koncerten...

 

 

 

Ez egy Serj Tankian dal szövege. Majd szeretnék még írni róla, de most nincs időm lefordítani - annyira nem tudok angolul, csak nagyjából értem -. Ami viszont külön érdekesség, hogy amikor a dal szövegét kerestem a neten, találtam egy olyan oldalt, ahol a felhasználók írnak arról, hogy szerintük miről szól a szám. Az egyik bejegyző szerint az iszlám elleni érzések inspirálták a szerzőt, és az iszlám elleni érzelmeit fejezi ki. Erre született a következő bejegyzés, amit szintén ideollóztam. Egyben biztos vagyok, hogy nem az iszlámot támadja ez a dal, hanem mint a legtöbb Serj Tankian szerzemény (System of a Down)  háborúellenes. Szóval folyt. köv. Most még egy kis tanulgatásba muszáj belelerőltetnem magam.

 

Empty walls

 

Your empty walls...
Your empty walls...
Pretentious attention
Dismissive aprehension
Don't waste your time, on coffins today
When we decline, from the confines of our mind
Don't waste your time, on coffins today

Don't you see their bodies burning?
Desolate and full of yearning
Dying of anticipation
Choking from intoxication

Don't you see their bodies burning?
Desolate and full of yearning
Dying of anticipation
Choking from intoxication

I want you
To be
Left behind those empty walls
Taunt you
to see
From behind those empty walls

Those empty walls
When we decline, from the confines of our mind
Don't waste your time, on coffins today

Don't you see their bodies burning?
Desolate and full of yearning
Dying of anticipation
Choking from intoxication

Don't you see their bodies burning?
Desolate and full of yearning
Dying of anticipation
Choking from intoxication

I want you
To be
Left behind those empty walls
Taunt you
To see
From behind those empty walls
Want you to be
Left behind those empty walls
Taunt you
to see
From behind those empty walls

From behind those empty walls
From behind those empty walls
The walls
From behind those empty walls

I loved you
yesterday, before
you killed my family

Don't you see their bodies burning?
Desolate and full of yearning
Dying of anticipation
Choking from intoxication

Don't you see their bodies burning?
Desolate and full of yearning
Dying of anticipation
Choking from intoxication

I want you
To be
Left behind those empty walls
Taunt you
To see
From behind those empty walls
Want you to be, left behind those empty walls
Taunt you
To see
From behind those empty walls
From behind those empty walls
From behind those empty walls
From behind those empty walls
Those walls...
Those walls...

 

 

és a komment:

 

This song is talking about a thing that seems to be a chain reaction, 9/11 at the start of the Video we see a plane crashing into two towers symbolizing 9/11. The walls mean Coffins, he taught you, the government of USA/UK, to see from behind them, the coffins. when it says " we decline" it means people dying from wars, make the human race significantly "decline". He also says if they/ the government, saw from behind those empty walls they wouldnt waste their time "on coffins today." as they would experience war and death. "I love you yesterday, before you killed my family" ultimatly means that he/she loved the government, the country and is very patriotic, but when they kill his/her family its complete opposite, this is an outcome of war. The bodies that are burning, are from war it may be literal as in the victims of war or starvation how their body burns from starvation. Serj says that he wanted to interpret death and war through something innocent like children.

 

Mai tophír :-)

"Szocialista majális: fegyvert fogtak Gyurcsányra

Az MSZP soraiból rántottak fegyvert Gyurcsány Ferencre. A pártelnök-miniszterelnök épp a mikrofonhoz lépett a szocialista párt majálisán, amikor az első sorban játékpisztolyt fogott rá egy piros pólós férfi. A milliárdos miniszterelnök egyébként most is szolidaritását bizonygatta a legszegényebbekkel."

„Bumm-bummal” ijesztgették Gyurcsányt
Öt testőr fogta le azt a részeg férfit, aki egy műanyag játékpisztolyt fogott a miniszterelnökre, az emelvénytől mintegy harminc méterre, miközben Gyurcsány Ferenc az MSZP majálisán beszélt. A rendőrség későbbre ígért részleteket az ügyről. Állítólag két fegyveres fiatalembert már korábban elküldtek az ünnepségről a rendfenntartók - ők hatástalanított gépfegyverekkel járkáltak az emberek között."
 (forrás: http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=212248 )

Nekem erről csak az bír az eszembe jutni, hogy: "SEMMI CICÓ, NÁLAM A SLUKKER!" :-D

Utálom a pókokat, mondhatni majdhogynem arachnophobiás vagyok. Az elébb itt lavírozott egy a falon, szemben velem. Némi harc árán győztem. Kegyetlen gyilkos vagyok, tudom :-), de esküszöm önvédelem volt. Kissé remegek. Boa-boa.

Próbálok tanulni, ez meg nem hagy, meg egy-két kósza gondolat se..., azokat is mingyán agyonölöm :-)

Mingyárt kezdődik, az Angol aki dombra ment fel, de hegyről jött le c. film. Nem kedvelem különösebben Hugh Grant-et, de ez egy jó film.  Figyelemelterelésnek jó lenne...  Nyif-nyaf.

Szóval nagyon szeretném ezt a jelenséget egyszer élőben látni (nem egyedül). Írom most már harmadszor...

 

Egyszerűen nem sikerült az előbb ezt a rövid kis mondatot a képpel együtt megjeleníteni :-)

Ha játszik a napfény azt nagyon szeretem. Falevelek között átbújva simogat, könnyet csal a szemedbe, ha épp oda talál utat. Aztán huncutul tovaszökken, és máshová rajzol fényfoltokat. Redőnyréseken kúszik be a szoba homályába. Játékos pöttyöket vetít a falra. Cigarettád füstjét láthatóvá teszi, nézheted ahogy továbbgomolyog, el- és előtűnve újra meg újra. Ha hunyorogva nézel vele szembe, csillogó, színes kristályokká változik. Nagyon szeretem, ha játszik a napfény velem.

Ezt a verset nagyon szeretem. Sok van benne barátságról, magányról,  szeretetről, önzetlenségről...

 

Kopogtatás nélkül    

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő
szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

 

József Attila

1926. április